Legutóbb megígértem, hogy közkinccsé teszem a kedvenc buci receptemet és adok egy tippet a szószhoz is.
2,5 dl tejet összekeverek 1 dl vízzel, beledarabolok 55 g vajat, majd mikróban jól megmelegítem. (kb. 60 fokos legyen, úgy tudod ellenőrizni, hogy még épp bele tudod dugni a kisujjad és nem éget, de jó forró)
Egy másik, nagyobb keverőedényben kimérek először 30 dkg lisztet, hozzáöntök 1 zacskó instant élesztőt (7 grammos kiszerelésben árulják), 2 csapott evőkanál cukrot (nem, nem lesz tőle túl édes, azért kell, mert ezt eszi az élesztő), 1 csapott evőkanál sót. Kicsit összekeverem ezeket a száraz hozzávalókat, aztán hozzázuttyintom az előbb felmelegített keveréket és megint összekeverem. Majd jön bele 1 egész tojás ééés ismét keverés! Da capo al fine, énekkarosok előnyben 😉
Végül még 25 deka liszt megy bele, (tehát összesen 55 deka lisztet használtunk fel*) és kezdődhet a dagasztás. Én robotgéppel szoktam, dagasztókarral, de ha neked nincs, akkor kézzel is jó lesz, és így ma nem a konditerembe kell menned “gyúrni”. 😉 Addig csináld, amíg szépen el nem válik a tészta az edény falától. Ha nagyon ragacsos, akkor liszttel javíthatod, de fontos hogy egyszerre mindig csak egy icipicit tegyél hozzá. Nagyon szép kis selymes tésztát fogsz kapni. Ezeket oszd 6-8-10 felé (attól függ mekkora bucikat szeretnél-kicsit azért nőni fog), gombócold őket kerekre, és mehetnek a sütőpapíros tepsin meleg helyre, ahol 30 perc alatt megkelnek. Figyelj, hogy ne legyenek túl szorosan, mert megnőnek a melegben és akkor összesülnek egymással. Ha szereted, szórhatsz a tetejére szezámmagot, vagy lenmagot csak előtte picit vizezd be a buci tetejét, hogy rajtamaradjanak a magok. 180 fokra előmelegített sütőben 20-25 perc kell nekik, gyönyörű aranybarnák lesznek.
*: azt ne kérdezd, hogy miért két részletben kerül bele a liszt, gőzöm sincs, de egyszer véletlenül már az elején beleszórtam az egészet és nagyon nem lett jó a tészta állaga
Sőt, egyszer húsvét tájékán készítettem ezt a zsemlét, de valamiért nem volt szükségem, csak 4 darabra. Hirtelen ötlettől vezérelve laposra nyújtottam a maradék négyet, teleraktam sonkával, főtt tojással, meg tormával, és úgy formáztam zsemle alakúra. Akkora sikere volt, hogy azóta többször ismételni kellett. Most gondolkodom egyéb töltelékvariációkon, mert nagyon finom reggeli, és ha munkába vagy kirándulni megyünk, nagyon egyszerű magunkkal vinni.
Ha van valami jó ötletetek, ne habozzatok idekommentelni!
Amit nagyon szeretek benne – az ízén és az állagán kívül – hogy a hozzávalói olyan alapvető dolgok, hogy mindig minden van hozzá itthon. A legtöbb receptben amit ez előtt kipróbáltam, volt valami, amit külön kellett volna venni (pl. joghurt). Sokan leszólják az instant élesztőt, de én szeretem ha van itthon legalább egy zacsival, így bármikor előkaphatom a kamrából. Sokszor jártam már úgy, hogy vettem egy kocka friss élesztőt “úgyis kell majd valamihez!” felkiáltással, majd pedig hetekig még csak gondolni sem gondoltam semmiféle élesztős tésztára. Aztán mikor már összeaszott, vagy rosszabb esetben megpenészedett, akkor undorodva dobtam ki a hűtőből… és tuti, hogy pár napon belül meg olyan ételt kívántam meg, amihez pont kellett volna élesztő! Amúgy is utálok kaját kidobni, ilyenkor zokog a spórolós énem. Persze nem arról az 50-60 Forintról van szó, amibe kerül, hanem az ELV, hogy ehető dolog soha ne végezze a kukában!!!
sokkal egyszerűbb, mint a zsemle: Egy nagyon kis fej hagymát (vagy ha csak nagyok vannak, akkor egy felet), és egy kis gerezd fokhagymát vágj fel olyan kicsi kockákra, amilyenre csak tudod. Ehhez adj hozzá 1 teáskanál barnacukrot, 2 evőkanál Worcester szószt, kis borsot, 3 evőkanál ketchupot, 2 evőkanál majonézt és 1 evőkanál mustárt. Nagyon alaposan keverd össze, hogy a cukorszemcsék feloldódjanak. Ha van időd, hagyd állni, hogy összeérjenek az ízek, majd kend a hamburgerzsömlékbe.