Imádjuk a pesto-t. De nem mindegyiket, csakis kizárólag a frisset, azon belül is a Buitoni márkájút (olasz életem mementója). A tartósítottól kifejezetten rosszul vagyok, a sóskát juttatja az eszembe (menzakaják kíméljenek), Buitonit viszont nálunk nem lehet kapni (vidéken), gondolom Budapesten nem gond a beszerzése, bár biztos drága.
Buitoni pesto: a legfinomabb!
…mert utána egyik pesto sem fog ízleni. Régebben gyakran jártunk Olaszországba, ilyenkor mindig vettem 1-2 dobozzal (na jó, inkább 3-4-gyel), bár ott sem olcsó, de egy kivételével, betettem a mélyhűtőbe és havonta egyszer, ünnepélyes keretek között elfogyasztottuk, eredeti genovai recept alapján, még krumplit is téve a főzővízbe. Jajj, de szeretem! Már a gondolatára is összefutott a nyál a számban.
…de soha nem jött annyi össze, ami egy tisztességes pesto adaghoz elég lett volna. Most úgy tűnt, hogy sikerülni fog, mert egyrészt akciósan vettem egy szép bazsalikomot a Sparban, amit gyorsan átültettem (hogy miért kell átültetni, lásd itt>>), másrészt úgy tűnik, hogy a magról vetett bazsalikomok is jól érzik magukat a cserépben, mert egyelőre nem akarnak elhalálozni, mint eddig kb. mindig, szikleveles koruk után.
A pesto alapanyagai: bazsalikom, olaj, fenyőmag, fokhagyma és sajt
A kifejlett bazsalikomról aztán jó néhány szárat is meggyökereztettem már és szeretettel nevelgetem, locsolgatom a példányokat, ami nálam nagy szó, mert mindig el szoktam felejteni a locsolást, így egy szobanövény nálunk nem nagyon éri meg a felnőttkort.
Egyből megriadtam, hogy veszélyben a pestovacsorám, és nagy erőkkel elkezdtem keresni a bűnöst, de nem találtam. Mikor ez így ment napokig, és a kicsi bazsalikomok (amit magról neveltem mellette) is elég viharvertnek kezdtek tűnni, akkor már-már a gyerekeket gyanúsítottam meg, hogy tépkedik a leveleit (ugyanis olyankor nagyon finom az illata ugyebár, és szeretik).
Egyik nap aztán úgy döntöttem, hogy fényt derítek erre a rejtélyre és bevittem a nagy „cserepet” a kádba. Jól lezuhanyoztattam, aztán a teraszra vittem száradni. Nézem közelebbről ismét, erre nem meglátok egy naaaaagy zöld hernyót rajta? A hétszentségit, végre megvagy!! Pont olyan színű volt, mint a bazsalikom, azért nem láttam korábban. Bementem a fürdőbe egy szemöldökcsipeszért (én aztán hozzá nem nyúlok az ujjaimmal – bár a kerti gilisztákat minden további nélkül megfogom, de ezek a szőrös kis zöld micsodák, brrrr), erre mit látok? A kádban még kettő tekergőzött!
„Biztos nagyon szép pillangó lenne belőlük” – gondoltam (azért megnéztem neten, nem puszpángmoly hernyók voltak), de már mentek is ki a kertbe.
Egy esélyt gondolom, adok nekik, hátha, de szerintem az ereszünkbe fészkelt rigócsalád örült inkább nekik. Örömtáncot lejtettem, hogy újra fellélegezhet a bazsalikomom, és az én pestom is elérhető közelségbe került ismét, szépen megsimogattam a leveleket, erre nem leesett még egy zöld izé? Hát most aztán már…Még jobban átnéztem, de szerencsére több nem volt.
Hogyan legyen otthon mindig friss bazsalikomod?
…a blog elköltözött, kattints ide: www.nagybetuselet.hu