20 éve lettem „háziasszony”, egyik napról a másikra, mikor kvázi „poénból” úgy döntöttem pár hónap után, hogy én bizony férjhez megyek. Nagy öntudattal csaptam bele a lecsóba, hogy na, ez nem lehet olyan nehéz, és hát bizony alapja nem nagyon volt az önbizalmamnak, mert bár sütni gyerekkorom óta szerettem, de mégsem ehettünk gyümölcstortát heti 7x. A főzéssel nem mondom, hogy hadilábon álltam, mert nem álltam szinte sehogy, 1-2 ételtől eltekintve nem nagyon kellett otthon korábban konyhatündérkednem, a segítség maximum a krumpli pucolásig terjedt vagy a hús bepanírozásáig.
Mindez az internet világa előtt. Akkor jött a feketeleves: mi az a rántás? És mi fán terem a habarás? Mit jelent az, hogy „föladni”? És a „duggasd meg”? Milyen a palacsintatészta sűrűség és milyen a nokedli tésztáé? Ha nincs nokedli szaggatóm, mit tegyek?
A főzés nem egyszerű… (Forrás: nemkutya.com)
hanem hogy hogyan kell férfiinget vasalni? Hány fokon mossak? Hogyan érhetném el, hogy pormentes maradjon a padló? Hogyan kell füvesíteni? Hogyan csökkenthetném a gázszámlát? És hol voltam akkor még a környezettudatosságtól!
Hát bizony elég sokat bénáztam, az elején, de aztán szépen lassan belejöttem, és egyre járatosabbá váltam, nem csak a konyhai teendőkben, hanem a háztartás vezetésében, időbeosztásban stb. is. Azt hiszem, a legnagyobb elismerést Timitől kaptam a kedvenc fórumomon régebben, amikor azt írta:
„beiratkozom stee Eszterhez családi menedzser szakra” 😀
A kedvenc fórumomról majd mesélek (update: itt írok róla). A 3. gyermekemmel voltam várandós, amikor rájöttem, hogy már megint jön a pelenkás korszak és egyszerűen nem vette be a gyomrom, hogy már megint közel 300 000 Ft-ot kell kidobnom a kukába. Bevallom, még egyáltalán nem a környezettudatosság volt a mozgatórugóm, akkoriban még akkora volt az ökolábnyomom, mint egy dinoszauruszé, de abból is a legnagyobb, bár lehet, hogy inkább kettőé.
Mikor kerestem a pelenkázási alternatívákat, akkor csöppentem a Mamamira és egy új világ nyílt meg előttem. Ez közben egybeesett egy költözéssel is, és szépen lassan totálisan megváltozott a szemléletem.
Két évvel később, 2013 elején, önhibánkon kívül aztán 2-3 hónapra nagyon nehéz helyzetbe kerültünk. A vállalkozói lét nehézsége, hogy ki vagyunk szolgáltatva másoknak, és az történt, hogy nem fizettek nekünk többen is, így 3 hónapig kizárólag az akkori gyes és családi pótlék volt az egyetlen bevételünk. Szerencsére a kamra fel volt töltve és tüzelő fánk is volt (kiegészítő fűtésként volt egy öntöttvas kandallónk). Az első ’ijedelmen” túl, szinte elkezdtem élvezni a dolgot, mert annyi kreativitást és tervezést igényelt a helyzet megoldása, hogy szinte kalandnak tűnt az egész. A fontos az volt, hogy úgy osszam be a forrásokat, a kamra tartalmát stb., hogy a gyerekek ne vegyék észre, hogy „nélkülözünk”, finomakat is együnk, és a számlák is be legyenek fizetve.
Közben kicsit irritáltak azok a „kísérletek”, amiket néhányan pont abban az időben végeztek, pl. hogy lehet minimálbérből megélni vagy családi túlélőtesztet csináltak, közben meg számunkra luxustermékekre költöttek, miközben mi élesben végeztük el a „kísérletet” és a saját bőrünkön tapasztaltuk meg azt, ami nekik csak „játék” volt.
…és hogyan lehet ezt átültetni a későbbiekre is, amikor mondjuk már „gazdagabb az eklézsia”, nőnek a bevételek és ezáltal nagyobb a kísértés a pénz szórására. Hogyan lehet meghúzni a határt, min érdemes spórolni és min nem?
…a blog elköltözött, kattints ide: www.nagybetuselet.hu